IMPOSZTOR SZINDRÓMA

photo: pixabay

Az imposztor szindróma egy olyan szó, amely a közösségi médiában és a beszélgetésekben is kering, különösen az elmúlt években. Egyszerűen fogalmazva, az imposztor szindróma azt a gondolatot vagy félelmet jelenti, hogy nem vagy képes, méltó vagy "jó" ahhoz, hogy betölts egy bizonyos szerepet, vagy bekerülhess egy adott csoportba, vagy munkakörbe. Nem minősül pszichológiai rendellenességnek, sokkal inkább a mélyen gyökerező bizonytalanságokból kialakuló gondolkodásmódot jelenti. Ez önszabotázshoz és állandósult szorongáshoz vezethet, mert annak aki ezzel küzd, erősen szüksége van mások elfogadására. Az imposztor szindrómával kapcsolatos gondolati folyamatok bárkit érinthetnek, különösen az élet jelentős átmeneti szakaszaiban.

Hoztunk nektek egy-két imposztor szindrómához kapcsolódó gondolatmintát:

• Az emberek átlátnak rajtam.
• Csaló vagyok.
• Miből gondolom, hogy alkalmas vagyok erre a munkára?
• Nem tudom, hogyan fejezzem be ezt a folyamatot az elejétől a végéig, így nem is kellene elkezdenem.
• Mindenkinek több tapasztalata van, mint nekem.
• Nem vagyok méltó.
• Miért gondoltam eredetileg, hogy ezt meg tudom csinálni?
• Szükségem van valaki másra, aki bátorít vagy strukturál.
• Csak várnom kell, amíg magabiztosabbnak és képesebbnek érzem magam.

Az ember személyiségtípusa és neveltetése nagyban befolyásolhatja az imposztor szindrómával kapcsolatos gondolati minták kialakulásának valószínűségét. Például, ha olyan környezetben nőttél fel, ahol túlnyomórészt ünnepelték az eredményeket és a jó önértékelés egyenlő volt a győzelemmel vagy a következő szintre lépéssel, akkor az életkor előre haladtával nagy valószínűséggel alakulhat ki nálad ilyen szindróma.

Társadalmunk hajlamos a konkrét, látható eredmények értékelésére és dicsőítésére, amelyek megtestesítik a verseny valamely változatát, például a munkakörét vagy az anyagi javait. Ne felejtsük el viszont azt a hihetetlen erőfeszítést, amely a kapcsolatok ápolásához, a mentális és fizikai egészség megőrzéséhez, valamint a kiegyensúlyozott életmód kialakításához szükséges. Ezek az egyénre szabott erőfeszítések annyira lenyűgözőek, egyszerűen azért, mert állandó dózisú belső erőt és következetességet igényelnek. Mégis ezek a kötelezettségvállalások általában nem járnak fizetésemeléssel vagy jutalmazással, és a motivációt is belülről kapjuk hozzá.

Hogyan tudsz segíteni magadon, ha küzdesz az imposztor szindrómával?

Írd át azt, ahogyan gondolkozol

Ha valaki elismer vagy bókol, válaszolj egy egyszerű "köszönöm"-el. Ne mond azt, hogy "köszönöm, de ez csak szerencse volt", ne alacsonyítsd le az erőfeszítéseidet. Ez elsőre kellemetlennek tűnhet, de könnyebb lesz, és lassan elkezdel majd megszabadulni attól a szokástól, hogy lekicsinyled az erőfeszítéseidet és eredményeidet.

Kerüld el a hasonlítgatást másokkal. Most minden eddiginél jobban ki vagyunk téve mások életének pillanatképeinek. Könnyen áldozatul eshetünk a "a szomszédnál zöldebb a fű" csapdájának. Távolítsd el azt a gondolatot, hogy mi a siker konkrét, vagy egyértelmű a célvonala. Mások eredményei ezek, élmények, amelyek valaki más útjának a részei. Nem feltétlenül követendő minta, és nem is az az egyetlen út.

Fogalmazd újra, mit jelent számodra a siker szó. Gondolj inkább folyamatra, mint meghatározó pillanatra vagy eredményre. A siker egy utazás, amely sebezhetőséget és mérlegelést igényel. Ez azt a vágyat testesíti meg, hogy az erőfeszítések érvényesítése során tovább kell haladni. Emberként úgy működünk, hogy sokféle érzést élünk meg, és kiterjedt gondolati mintákat generálunk. Ezek a képességek teszik lehetővé számunkra, hogy felfedezzük és magunkévá tegyük azt, ami számunkra a legjobban működik az élet során.

A cikk eredeti, angol nyelvű forrást ide kattintva tudod elérni.